MAgyar NORvég KApcsolatok

Önkormányzati kapacitás-építés norvég-magyar együttműködéssel

6188.jpg 6199.jpg 6201.jpg 6204.jpg 6176.jpg 6171.jpg 6155.jpg 6161.jpg 6169.jpg 6206.jpg 6207.jpg 6223.jpg 6226.jpg 6235.jpg 6222.jpg 6216.jpg 6208.jpg 6209.jpg 6210.jpg 6149.jpg 6147.jpg 6086.jpg 6096.jpg 6105.jpg 6109.jpg 6082.jpg 6077.jpg 6066.jpg 6073.jpg 6076.jpg 6110.jpg 6111.jpg 6132.jpg 6141.jpg 6146.jpg 6130.jpg 6123.jpg 6118.jpg 6119.jpg 6121.jpg 6063.jpg

Hírek

Interjú az esélyegyenlőségi képzést vezető trénerünkkel


Fekete Katalin nyerte el a pályázók közül az önkormányzati esélyegyenlőségi képzésünk vezetését. A sikerrel és nagyon jó eredményekkel záruló programról kérdeztük őt.

Interjú Fekete Katalin trénerrel

Alapadatok: amit szívesen megosztok magamról, eddigi szakmai múltamról:

Szakmai pályámon mindig nyitott voltam az újra, különösen a járatlan utak érdekeltek. Óvodapedagógusként kezdtem, és néhány év tapasztalata után válaszokat kerestem olyan szakmai kérdésekre, mint az iskolaéretlenség kezelése, az enyhe vagy középsúlyos értelmi fogyatékosok nevelése nem speciális óvodában – így dolgoztam ki saját integrált nevelési módszeremet, amelynek lényege a felmerülő szükségletek és igények alapján történő fejlesztés. Bár időközben elhagytam a pályát, de azóta a felmerülő társadalmi problémákra keresem a válaszokat szervezetfejlesztőként, trénerként, kommunikációs, közművelődési szakemberként és közösségfejlesztőként - tudatosan dolgozva önkormányzati, gazdasági és civil szektorban egyaránt. Hiszem, hogy csak azok a kezdeményezések hoznak hosszú távon változást, amelyek az érintettek igényein alapulnak.

 Amire büszke vagyok eddigi tréneri munkám során:

Arra, hogy még nem volt két egyforma tréningem. Akkor sem, ha ugyanaz volt a téma, mert mindig az adott csoporttal együttműködésben formálódik a gyakorlati megvalósítás az együtt töltött időben, és születik meg a közös eredmény.

 Amiért a képzés vezetésére jelentkeztem:

Azért jelentkeztem erre a munkára, mert a legérzékenyebb pontomon talált el. Arról szól, ami számomra a legfontosabb: az egyenlő esélyekről, egymás tiszteletéről, egymás jogainak és érzékenységének tiszteletben tartásáról, ezek mindennapi gyakorlatba ültetésének módszereiről és lehetőségeiről.

 

Melyik volt a legjobban sikerült része a tréningnek érzései szerint?

Nehéz erre válaszolni, annyira egymásra épülő és koherens a tematika. Könnyebb talán úgy megközelítenem, hogy mi volt a legnagyobb hatással erre a csoportra (fenntartva, hogy ez minden csoportban más lehet). Úgy éreztem, legjobban az önismeretre, a kommunikációra – különösen az erőszakmentes módszertanra – és a helyzetfüggő vezetésre voltak nyitottak a csoport tagjai.

 Mi a véleménye a tréninganyagról?

Egymásra épülő, koherens, sokszínű, az esélyegyenlőség szinte minden aspektusát körüljáró, magas szakmai színvonalú, körültekintően felépített anyag.

 Mit gondol, lehet-e igazi változást generálni az egyenlőség terén egy helyi közösségben?

Feltétlenül. A legapróbb elmozdulás is eredmény, még akkor is, ha konkrét eredményekben nem manifesztálódik. Legkisebb változás az, ha ezentúl eszükbe jut a polgármestereknek ez a szempont, feladat a tervezés során. Ha be is vonják a tervezésbe az érintetteket, azt már nagy változásnak tartom, és bízom abban, hogy ez néhány helyen meg is történik majd.

 A tréning egyik hangsúlyos eleme volt a közösségi tervezés. Azon kevés magyar szakértők közé tartozik, akinek sikerrel végigvitt helyi projektek állnak a háta mögött. Ugyanakkor ezek a módszerek nem terjedtek el széles körben hazánkban egyelőre. (Túl sok érdektelenségbe fulladt közmeghallgatás jut róla eszünkbe még mindig.) Mi ennek az oka? Miért nem mernek belevágni a településvezetők, és mivel tudná őket biztatni?

Az ok nagyon összetett, megérne egy tanulmányt ez a kérdés. A lehetséges okok között az első helyen említeném a szerepértelmezést, az állampolgári ismeretekkel, tudatossággal összefüggésben. Itt a polgármester, a képviselő-testület, a hivatali dolgozók és a település lakóinak szerepértelmezési hiányosságaira gondolok. Még mindig (majd’ három évtizeddel a rendszerváltozás után) nem világos, hogy nem a polgármester a főnök, hanem a választók. Nem a polgármesternek és a képviselőknek kell mindent tudni, hanem az embereket kell megkérdezni, hogy mire van szükségük, mit hogyan gondolnak. Az ott élőknek kell felelősséget vállalni a településük jövőjéért, az emberek készek is erre. Hogy mégsem vonják be őket, annak a bizalmatlanság is oka, a félelem a támadásoktól, amely félelmet csak az tudná feloldani, ha a település vezetői képesek lennének facilitálni a csoportos összejöveteleket, vagy legalább megbízni valakit ezzel a feladattal. Több olyan települési szintű közösségi tervezésem is volt, amelyre a polgármester kért fel, és az emberek lelkesen vettek részt a folyamatban szinte minden településen. A civil szervezetek által kezdeményezettek nagy erőforrásokat mozgattak meg, de sokat ártott ezeknek, hogy a polgármesterek szinte kivétel nélkül nyíltan vagy burkoltan, de ellenálltak a hatalmukat féltve. A legtöbb eredményt azok a települések tudják felmutatni, ahol felismerték az együttműködés lehetőségét és a közös tervezés után felosztották a feladatokat (testület, civilek, közös). Ennek elterjedéséhez nem elég néhány szakember küzdelme, politikai akarat, tudatos demokráciaépítés, benne állampolgári ismeret- és készségfejlesztés kellene.

 Mi a véleménye, a norvég-magyar együttműködés hozott-e hozzáadott értéket a tréninghez?

Nagyon értékes volt a norvég szakértők közreműködése egyrészt azért, mert sok jó gyakorlatot mutattak be; másrészt azért, mert nagyon nyitottan és közvetlenül reagáltan a csoport igényeire. Sok olyan technikát hoztak, amelyeket ők alkalmaznak a mindennapi gyakorlatban, példákat, intézkedéseket mutatva, ami jelentős mértékben hozzájárult az esélyegyenlőségi intézkedések szükségességének megértéséhez, a szemléletváltáshoz. Értékes volt számomra az érdeklődésük a csoport iránt: nem csak hoztak, de megérteni, megismerni is szerették volna a kérdéseink hátterét, hogy adekvát válaszokat adhassanak.

 Hozott-e a képzés új megközelítést a szemléletmódjában? Mit?

Számomra új tapasztalat volt a tréning abból a szempontból, hogy egy képzettségben, tapasztalatban, életkorban, gondolkodásban, értékrendben ennyire különböző résztvevők zökkenőmentesen és fegyelmezetten tudnak együttműködni.

 Mit tanácsolna egy frissen megválasztott polgármesternek/jegyzőnek, mik a legfontosabb intelmek, tanácsok az esélyegyenlőséggel kapcsolatban?

Soha ne csináljon semmit az érintettek bevonása nélkül. Az érintettek nem csak a közvetlen célcsoport tagjai, hanem a környezetükben élők, velük foglalkozók is. Ne féljen megszólítani, meghívni őket, és kérjen fel szakembert a csoportos beszélgetés levezetésére, ha ő maga nem képzett ebben. A befektetett energia sokszorosan megtérül nem csak a tervezésben, közösségépítésben is.

Önkormányzati adatbázis »

Az összes települési önkormányzat adatai egy helyen.

TEREMFOGLALÁS: ITT »

Önkormányzati Információs és Koordinációs Központ

Hírlevél feliratkozás

E-mail cím: 
Név: 

KÖZÖSSÉGI MÉDIA

MANORKA projekt:
MAgyar - NORvég KApcsolatok

„Önkormányzati kapacitásépítés norvég-magyar együttműködéssel” projekt
HU11-0005-HU11-PP1-2013

Projektgazda:
TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK
ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE
1071 Budapest, Damjanich u. 44.
1386 Budapest 62. Pf. 908
T: 1-321-24-96, 1-327-24-97
E-mail: toosz@toosz.hu
Honlap: www.toosz.hu

JÁRÁSI ÉS ÖNKORMÁNYZATI HIVATALOK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK ERŐSÍTÉSE

www.mkksz.org.hu

MUNKACSOMAG VEZETŐ